A konferencián többek között megtudhattuk, hogy

- a reformkorban felpezsdülő közélet hatására a magyar katolikus egyház is szükségét érezte saját lapok indításának. Guzmics Izidor szerkesztésében indult az Egyházi Tár és a Gyarmathy János szerkesztette Magyar Sion (majd Sion), valamint melléklapja, az Anastasia. A Magyar Sion alcímében egyházi hír- és encyclopédiai lapként definiálta magát. A szerkesztőség azonban a lap túlságosan ultramontán hangvétele miatt kevéssé tudta megszólítani a világi hívőket. A művelt nagyközönséget célozta meg a Szaniszló Ferenc püspök által szerkesztett, 1841-ben induló Religio és Nevelés c. lap, amely már valóban úttörő vállalkozásként értékelhető.

- az 1857. évi máriacelli zarándoklat kiemelkedő helyet foglal el a magyarság és a búcsújáróhely kapcsolatában. A Scitovszky János hercegprímás vezette zarándoklaton mintegy 200 pap és 15–20 ezer magyarországi hívő vett részt. A hercegprímás a politikai demonstrációként is értelmezhető zarándoklattal a magyar katolikus egyház összbirodalmi keretek közé rendelését, a prímási méltóság eljelentéktelenítését is szerette volna megakadályozni. A bécsi udvar, amely aggodalommal szemlélte az eseményt, általában véve sikeresen vonta el a figyelmet a zarándoklat politikai vonatkozásairól, ellenzéki jellegéről.

-  az országos katolikus nagygyűlések műfaja szerte Európában a közélet befolyásolásának, a katolikus közvélemény hiteles megjelenítésének szándékával jött létre, Magyarországon 1900-tól vált rendszeressé. A német mintát követő, dualizmuskori magyar katolikus nagygyűlések mint médiaesemények csak mérsékelt sikereket tudtak felmutatni, elsősorban strukturális hibáik és a hazai katolicizmus sajátos helyzete miatt.

-  a katolikus nagygyűléseken a sajtó ügye, a katolikus sajtó helyzetének javítása folyamatosan a legfontosabb napirendi pontok közé tartozott. A felvázolt javaslatokból azonban a gyakorlatban vajmi kevés valósult meg, ezért ugyanazon problémák ismételten a nagygyűlések témáját képezték.

- az Actio Catholica (AC – Katolikus Akció) egyfajta ernyőszervezetként a katolikus egyesületi élet összehangolására volt hivatott, a világi híveknek az egyház életébe és tevékenységébe való fokozottabb bevonását célozta a papság irányításának a fenntartása mellett. Az 1932-ben elindult magyarországi AC sokrétű és fontos feladatokat vállalt magára: szervezte a katolikus nagygyűléseket és az 1938. évi Eucharisztikus világkongresszust is, lapokat adott ki. A világháború alatt és után különböző segélyakciók szervezésében és lebonyolításában is kiemelkedő szerepet játszott. A békepapi befolyás alatt kompromittálódott és eljelentéktelenedett szervet a rendszerváltás után a püspöki kar megszüntette.

- Mustafa Kemal Atatürk, a modern Törökország megteremtője – a muszlim világban teljességgel példa nélküli módon – török nyelvre fordíttatta a Koránt és még a hagyományos imára hívó éneket is törökül adatta elő. A török alkotmány 1924-ben ugyan államvallássá nyilvánította az iszlámot, de az 1937-es alkotmánymódosítás értelmében szekuláris állammá vált a Török Köztársaság. 1950-ig, amíg lényegében egypártrendszer állt fenn, a szekularizált államban a muszlim hívek saját vallási lapokkal nem rendelkezhettek.

- a hazai református egyházban a reformációt sokáig hagyományosan a modernitás szellemi előkészítőjeként értékelték, ez a felfogás azonban a 20. század kezdetén, elsősorban a liberális világnézet válságával és Magyarország világháborús összeomlásának a követeztében sokat veszített befolyásából. A Ravasz László püspök körül tömörülő fiatal egyházi elit a református identitás megújítását a hitélet intenzívebbé tételétől várta, mert úgy gondolta, hogy a református egyház a modernitás felé nyitással a hitélet alapjait üresítette ki.

- a Horthy-kultusz kialakításában és fenntartásában az egyházak és azok sajtója is szerepet játszott. A történelmi egyházak – a különböző konfliktusforrások ellenére – alapvetően érdekeltek voltak abban, hogy hozzájáruljanak a kormányzó államilag megkonstruált kultuszához. A Horthy-kultusz – a világi sajtóhoz hasonlóan – az egyházi lapokban is főleg a rendszerhez, ill. a kormányzóhoz kötődő évfordulókon nyilvánult meg. Az egyházak nagyban emelték az egyes jeles események megünneplésének fényét, amit a rendszeresen megtartott istentiszteletek, ünnepi prédikációk jeleznek. Az egyházi szónokok Horthy kapcsán gyakran folyamodtak ószövetségi képekhez, a Messiás eljöveteléről, a megváltásról szóló igehelyekhez, illetve a szenvedéstörténethez.

- a Magyar Kurír jelentős részben hírügynökségként működöt, amely a katolikus egyház híreit közvetítette a többi lap számára. A források hiányában egyelőre nem tisztázható pontosan, milyen kapcsolatban állt az MTI-vel, valamint hogyan épült fel külföldi tudósítói hálózata. Külföldi híreivel az ország orosz megszállása után is jelentkezett. Lehetőségei azonban a szovjet vezetés alatt álló SZEB, majd a kommunista diktatúra cenzúrája következtében egyre inkább beszűkültek. Tragikomikusnak is mondható, hogy miközben a hazai katolikus egyház főpásztorainak, tagjainak üldözéséről nem értesíthetett, a szovjetunióbeli építő munkáról beszámolni kényszerült.

Ha a magyarországi sajtótörténet kutatatói előtt jelentős feladatok állnak, akkor ez különösen igaz az egyházi sajtó, valamint az egyházak és a sajtó kapcsolatának vonatkozásában.