Többek között ezeket a kérdéseket vitatták meg a klubbeszélgetés résztvevői: dr. Gosztonyi Gergely jogász, habilitált egyetemi docens; Keleti Arthur kibertitok-jövőkutató, az Informatikai Biztonság Napja alapítója; Mezriczky Marcell deepfake-kutató, médiatervező; prof. dr. Aczél Petra, az NMHH Médiatudományi Intézet kutatásvezetője és dr. Veszelszki Ágnes, az NMHH Médiatudományi Intézet kutatásvezető-helyettese.

Vajon a társadalmi igény, a „hazudni vágyás” hívta elő a technológiát vagy fordítva, a technológiai fejlesztés szabadította ki az emberekből a hazugság vágyát? – ezzel a gondolatébresztő kérdéssel vezette fel a beszélgetést Aczél Petra.

Keleti Arthur megjegyezte, gyakran csak azért hoznak létre valamit a technológusok, mert megtehetik, és mint az emberiség által használt legtöbb eszközt vagy fegyvert, a deepfake-et is lehet jóra és rosszra is használni. 

Mezriczky Marcell szerint bár sokan hiszik azt, hogy a deepfake-tartalmak főként közszereplőket céloznak meg, valójában bárkire hatással lehetnek. A kifejezés érdekessége, hogy a „deep” a hamisítás mértékének szofisztikáltságára is utalhat, vagyis arra, hogy ez már a manipuláció legmélyebb szintje. A fiatalok pedig szórakoztatónak találják a deepfake-et, mivel főként a TikTokon szembejövő tartalmakban találkoznak vele, de a deepfake-kutató szerint általánosságban is elmondható, hogy a felhasználók élvezik azt, hogy megtévesztik őket a deepfake-videókkal.

Veszelszki Ágnes elmondta, a „deepfake” kifejezésnek olyannyira negatív hatása van, hogy a pozitív, szórakoztató vagy oktatási célból létrehozott tartalmakra már nem merik ezt használni, holott a mögöttük álló technológia ugyanaz – mint ahogyan a floridai Salvador Dalí Múzeumban a művész szintetikusan létrehozott mása üdvözli a látogatókat.

Kérdés maradhat azonban, hogy mennyire etikus az elhunyt személyekről készített deepfake-et olyasmire használni, amelyet az illető életében (például személyiségéből adódóan) nem tett volna meg. Hogyan védekezhet az elhunyt, van-e jogunk őt életre kelteni? – tette fel a kérdést Aczél Petra. Veszelszki Ágnes megjegyezte, a legfrissebb kutatási eredmények alapján a társadalmi célú kampányokban nem volt hatásos az elhunyt személyek szerepeltetése.

Gosztonyi Gergely hozzátette, ez összetett kérdés: bár a jog közbe tud lépni azzal, hogy kötelezővé teszi, hogy az ilyen típusú tartalmak esetében jelezzék, hogy manipulációról van szó, a deepfake-kel kapcsolatos problémák általánosságban a médiaműveltség tágabb problémaköréhez kapcsolódnak, ahhoz, hogy mennyire nem tudjuk még kezelni a minket körbevevő médiakörnyezetet.

De kire veszélyes leginkább a deepfake? Veszelszki Ágnes szerint mindenkire: arra is, akiről készül, és arra is, akit megtévesztenek, hiszen a megtévesztésnek pénzügyi, gazdasági, pszichológiai és társadalmi következményei lehetnek. Ráadásul ez alapjában ingathatja meg a bizalmat, hiszen egy idő után a társadalmi intézményeket, a legitim információforrásokat is meg fogjuk kérdőjelezni. Keleti Arthur hozzátette, ez hitelességi kérdés is, és ha olyan helyzetekben sem marad meg a bizalom, ahol fontos, hogy legyen, akkor a társadalmi lét alapjai kérdőjeleződnek meg. Gosztonyi Gergely szerint a problémát a jog önmagában nem fogja tudni megoldani, bár vannak próbálkozások, hiszen az ember arcának, hangjának, legszemélyesebb információinak beleegyezés nélküli felhasználásával személyiségi jogok sérülnek, de végső megoldások (még) nincsenek.

A szakértők szerint a deepfake-kel szembeni védekezés kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni az oktatás és a tudatosság fontosságát, azonban nagy kérdés, hogy meddig egészséges a gyanakvás, és mikor mit szabad elhinni.

Mezriczky Marcell szerint el kell kezdeni használni a technológiát olyan területeken is, ahol csak a pozitív hasznát látjuk. „Ha már nem tudjuk felvenni a versenyt azzal, hogy a deepfake-et mire használják, akkor legalább a médiaképét formáljuk olyanra, hogy az ne legyen ennyire negatív” – tette hozzá a deepfake-kutató.

A Médiamítoszok-beszélgetéssorozat ősszel folytatódik majd, újabb izgalmas és aktuális témákkal.