A hitoktatás már a magyar államiság kezdete óta szerves része volt kezdetben az egyházi, majd később az állami fenntartású iskoláknak is, noha időről időre voltak olyan hangok, amelyek fakultatívvá tették volna, ez azonban rendszerszinten nem valósult meg. Magyarországon ugyanis az elismert egyházak (kiemeleten a katolikus egyház) fontos szerepet játszottak az ország gazdasági, politikai és társadalmi életében. Mindez 1945 után gyökeresen megváltozott. Az egyházak ellen indított támadások kikezdték azok politikai és gazdasági hatalmát. Az 1945-ös földosztás megfosztotta az egyházakat a legfőbb bevételi forrásuktól, és így fennmaradásuk legnagyobb részt az állam által folyósított támogatásoktól függött. Az 1945-ös választások után a Nemzetgyűlés egykamarássá alakult át, így a Felsőház megszüntetésével az egyházak vezetői elveszítették az addig garantált részvételüket az ország vezetésében. Az egyház erkölcsi ellehetetlenítését szolgálta az egyházak és főleg Mindszenty József hercegprímás ellen indított lejárató kampányok. 1947-ben már komolyan felmerült a hitoktatás fakultatívvá tétele, amely az oktatás területéről is kiszorította volna az egyházakat, ez azonban még sikertelen volt. Aztán 1948-ban, az iskolák államosítása, majd Mindszenty letartóztatása és 1949-es elítélése után már megérett helyzet a hitoktatás fakultatívvá tételére.

A tanulmány itt olvasható: https://www.polymatheia.hu/images/pdf/pdf_124.pdf