Médiatudományi Intézet

RSS

Vélemények az Európai Parlamentben az AVMS irányelv tárgyi hatályáról

2016.12.15. 13:57 • Nyakas Levente AVMS irányelv, tárgyi hatály, videomegosztók, szerkesztői felelősség

Az Európai Parlament két bizottsága is tárgyalta az AVMS irányelv tervezetét, amely többek között javaslatot fogalmazott meg az irányelv tárgyi hatályának kibővítésére is. Érdemes belenéznünk a parlamenti munkába, hogy milyen álláspontok körvonalazódnak az említett szabályozási tárgykörben.

AVMS

Korábbi írásainkban többször foglalkoztunk az AVMS tárgyi hatályával, azon belül is leginkább elhatárolási kérdésekkel. Volt, hogy az online újságok által üzemeltetett VoD tartalmakat tartalmazó online felületek státuszával foglalkoztunk egy bírósági döntés kapcsán, legutóbb pedig az AVMS irányelv módosítására irányuló bizottsági javaslattal, amely a videómegosztó platformokat (a továbbiakban: VSP) kívánja az uniós médiaszabályozás hatálya alá terelni. A kettő nem választható el egymástól, hiszen utóbbi javaslatba beledolgozták az Európai Bíróság hivatkozott ítéletét is.

Ebben az írásban annak járunk utána, hogy a jogalkotási eljárásban, ami jelenleg most az Európai Parlament (a továbbiakban: EP) előtt folyik, milyen álláspontok fogalmazódnak meg a tárgyi hatály bővítésével kapcsolatban.

Az EP-n belül egyrészt a Kulturális és Oktatási Bizottság foglalkozik az AVMS irányelv-javaslattal, mint  annak gazdája (lead committee) az intézményen belül. A jelentésért felelős két raportőr, Petra Kammerevert (Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége) és Sabine Verheyen (Európai Néppárt) jelentéstervezetükben az audiovizuális médiaszolgáltatásokkal azonos általános minimumszabályok alkalmazását javasolják a videómegosztó szolgáltatásokra. Itt leginkább a termékelhelyezésre, valamint a kiskorúakat védő reklámszabályok érvényesülésére gondolnak. Kammerevert azzal támasztotta alá javaslatukat, hogy egyrészt sok olyan módosító javaslat érkezett, melyek támogatják az általuk javasolt strukturális változást az irányelvtervezetben. Másrészt jelezte, hogy amennyiben a bizottsági javaslat érintetlen marad ebben a részében, úgy a tagállamoknak joga lesz szigorúbb szabályokat alkotni a videómegosztók vonatkozásában.

A javaslatokból egyrészt érzékelhető az a zavar, amire mi is utaltunk a már jelzett bogbejegyzésünkben: nehezen indokolható, hogy miben különbözik két ugyanabból a körből származó információs társadalmi szolgáltatás, ami egyben szabályozásbeli eltérésüket is indokolja. Itt a szerkesztés és szervezés fogalmának elhatárolása jelent problémát, ugyanis az első a VoD, míg a második fogalom a VSP szolgáltatások ismertető jegye.

Ez a probléma jól kitapintható az egyes érvelésekben is. A két raportőr ugyanis nem vonja kétségbe a ’szervezés’ fogalmának létjogosultságát, amikor egyértelművé teszi: szabályozási terheket növelő javaslatuk nem kötelezné a VSP szolgáltatásokat a platformjukon megjelenő tartalmak előzetes monitoringára. Volt ugyanis olyan képviselő, aki például pontosan ezt javasolta tett (Yana Toom - ALDE).

A két fogalom elkülönítésével kapcsolatos nehézség ugyanakkor Helga Trüpel (Zöldek) javaslatából derül ki, aki a VSP-k aktív és passzív szerepének egyértelmű, definíciószerű elhatárolását igényli. Az aktív tevékenység alatt érti a szervezést és a katalógusok összeállítását (sic!) is. Azaz láthatóan nehezen különíti el a képviselő is a lekérhető audiovizuális tartalmak egy meghatározott automatizmus (algoritmus) általi szervezését, a katalógusba szerkesztéstől. A Bizottság képviselőjének, Lorena Boix Alonsonak (DG CNECT I.1) kellett egyértelművé tennie, hogy amennyiben a VSP-k az általuk tárolt felhasználók által generált tartalmak közül válogatnak, az már nem minősül az irányelv-módosításban foglalt VSP szolgáltatásnak.

Az EP Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága (IMCO) az AVMS irányelv tárgyi hatálya módosításának alapkoncepcióján nem kíván módosítani, inkább cizellálni szeretné a szabályozást. Ugyanakkor egy érdekes felvetéssel találkozhatunk az IMCO javaslatában: kerüljön ki a VSP definíciójából, hogy algoritmus vagy automatikus eszközök útján szervezik a tartalmakat. Ennek oka nem igazán érthető, hiszen éppen ezek a ’tevékenység módok’ próbálják tisztázni a szervezés fogalmát.

Összességében tehát azt látjuk: az uniós jogalkotásnak ebben a szakaszában sem tisztult a kép abban a tekintetben, hogy mi az elhatárolás alapja szerkesztés és szervezés között, ami nem túl jó hír a jogbiztonság szempontjából.

Keresés