Médiatudományi Intézet

RSS

Cenzúrázták Johannis önéletrajzi könyvét

2016.11.25. 12:34 • Apró István Románia, média, Kína, kommunizmus

Klaus Johannis román államfő önéletrajzi könyvéből gondosan eltávolították a kommunizmust és a Ceausescu rendszert kritizáló passzusokat. A Lépésről lépésre című kötetből kimaradt, hogy a szerző abberánsnak és elvesztegetett időnek titulálta a kommunizmus éveit Romániában, hogy ő és diáktársai szívből gyűlölték a rendszert. A hiánygazdaságról és a mindennapos sorban állásokról szóló bekezdések sem maradhattak a szövegben.

Johannis önéletrajzi könyv

A fenti meghökkentő részleteket a Krónika.ro hírportál tette közzé abból az alkalomból, hogy a bukaresti Gaudeamus könyvvásáron bemutatták Johannis könyvének kínai fordítását. A rendezvény díszvendége éppen Kína volt, nyilván ennek szólt az udvarias gesztus, hogy a pekingi Zhong Yi kiadó megjelentette a kötetet. Igaz, a bevezetőben őszintén fel is vállalják a beavatkozást, jelzik, hogy „a kulturális és történelmi különbségek, az eltérő társadalmi rendszerek, valamint az egyes államok által követett utak eltérései miatt" a szerző és a kiadó álláspontja nem mindenben egyezik meg, azért egyes részeket kihagytak a könyvből.

A kínai olvasók tehát nem értesülhetnek arról, hogy a jelenlegi román elnök meggyőződéses antikommunista volt és szomorúnak tartja, hogy egyesek ma is nosztalgiát éreznek a Ceausescu-rendszer iránt, mivel elfelejtik a tömeggyilkosságokat, azt, hogy véleményüknek nem adhattak hangot, továbbá a nemzeti jelképek meggyalázását és a történelem meghamisítását. Nem szerezhetnek tudomást az általános reménytelenségről, ami akkoriban jellemezte az országot és arról sem, hogy Johannis az ország egyik legnehezebb időszakaként jellemezte a kommunizmust.

A könyv romániai kiadója, a Curtea Veche elismerte, beleegyezett, hogy a kínai fél saját kiadói politikája alapján készítse el a fordítást. A román államfői hivatal nem kommentálta az ügyet – valószínűleg nem is fogja, hiszen a nyilvánvalóan udvariassági gesztusnak szánt könyvkiadást nem bírálhatná diplomáciai következmények nélkül.

Mindazonáltal a kínai cenzori apparátus alapossága figyelemre méltó: a könyvet nem kevesebb, mint 3000 példányban jelentették meg! Ami körülbelül olyasmi aránynak felel meg, mintha Magyarországot 30 példánnyal „árasztották volna el”. (Egyébként ennyi kínai olvasója talán még akadna is itthon.) Azonban nyilván jobb az óvatosság: ki tudja, az inkriminált részek kihúzása nélkül talán éppen ez a könyv indította volna be a pekingi szamizdat mozgalmat, másolták, terjesztették volna keresztül-kasul, beláthatatlan következményekkel. A történelem, a média, a könyvek útjai kiszámíthatatlanok…

Keresés