Médiatudományi Intézet

RSS

CICAD v. Switzerland: Az antiszemitizmus vádja személyiségi jogot sértő lehet

2016.09.28. 16:20 • Kóczián Sándor tényállítások és értékítéletek, sértő kifejezések, antiszemitizmus, válaszadás joga, internet, szankció arányossága, cikk eltávolítása honlapról

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2016. június 7-én a CICAD kontra Svájc ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy egy egyesület polgári jogi elmarasztalása, amiért antiszemitizmussal vádolt egy egyetemi professzort, nem sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

2005-ben a Genfi egyetem közreműködésével megjelent az „Izrael és mások” című könyv, amely az egyetem zsidó származású politikatudományok professzorának irányítása alatt készült. A professzor írta a könyv előszavát is, amelyben néhány észrevételt tett a zsidóság helyzetéről és annak következményeiről az izraeli politikában. 2005 novemberében a kérelmező CICAD (Közösségek közti koordináció az antiszemitizmus és a rágalmazás ellen, Inter-community Coordination against Anti-Semitism and Defamation) egyesület az online hírlevelében egy cikket tett közzé, amelyben bírálta a könyvet, és azt állította, hogy a professzor antiszemita nyelvezetet használt. Az állításokra a professzor 2006 januárjában a hírlevélben válaszolt. Két hónappal később egy újabb cikk jelent meg hasonló tartalommal.

A professzor polgári keresetet nyújtott be, és 2007 májusában Genf kanton elsőfokú bírósága a polgári törvénykönyv személyiségi jogokat védő 28. cikke alapján elmarasztalta az egyesületet, és a cikk honlapról történő eltávolítására, valamint az ítélet rendelkező részének a hírlevelében történő közzétételére kötelezte. A szövetségi bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését. Az indokolás szerint az egyesület nyilatkozatainak nem volt elegendő ténybeli alapja, a könyv vitatott részét pedig nem lehetett antiszemitának értelmezni semmilyen értelemben.

Az EJEB szerint igaz, hogy a felek egy közérdekű vitában vettek részt, azonban a kérdéses témához fűződő közérdek sem igazolja a professzorral szembeni rágalmazó állításokat, és az ezzel neki okozott sérelmet. Bár a sértett egy közérdekű témában való nyilvános megszólalásával maga nyitotta meg annak lehetőségét, hogy véleménye miatt élesen kritizálják, az írása nem volt gyalázkodó vagy sértegető a zsidó népre nézve. A kérelmező állítása ellenben különösen súlyos volt, mert a professzort egy a svájci jog szerinti bűncselekmény miatt hibáztatta. Az EJEB ezért egyetértett azzal, hogy a vitatott kritika rendkívül káros következményekkel járhatott a sértett magán- és szakmai életére.

Az EJEB elfogadta, hogy egy demokratikus társadalomban még a kis szervezeteknek is képesnek kell lenniük arra, hogy hatékonyan folytathassák tevékenységüket, és erős közérdek fűződik ahhoz, hogy lehetővé tegyék az ilyen csoportoknak, hogy a közérdekű információk és eszmék terjesztésével hozzájáruljanak a nyilvános vitához az olyan közérdeklődésre számot tartó kérdésekben, mint az antiszemitizmus elleni harc. Az EJEB ugyanakkor hozzátette, hogy senki sem vádolható ténybeli alap nélkül. A kérelmezőnek érzékelnie kellett volna az objektív tényeken alapuló megállapítások, illetve a zsidókra tett sértő és diszkriminatív megjegyzések közti különbséget.

A vitatott cikket az egyesület honlapján tették közzé. Az EJEB már kimondta, hogy az internetes honlapok fontos szerepet játszanak a nyilvánosság hírekhez való hozzáférésének javításában, és általában az információk terjesztésének megkönnyítésében. Ugyanakkor a sérelem kockázata, amit az internetes tartalom és kommunikáció okozhat az emberi jogok és szabadságok gyakorlásában és élvezetében, különösen a magánélet tiszteletben tartásában, bizonyosan magasabb, mint amit a nyomtatott sajtó okozhat. Az EJEB szerint az antiszemitizmus vádjának potenciális hatása meglehetősen nagy volt, és nem korlátozódott a hírlevél rendszeres olvasóira. Az antiszemita minősítés sok ember számára olvasható volt, mivel az internetes kereső a professzor nevének beírásával a jogsértő cikkre mutatott. Így az egyesület honlapján történő közzététel nagymértékben befolyásolta a sértett jogait és jó hírnevét.

Ezenfelül az EJEB úgy ítélte meg, hogy annak a ténynek, hogy a professzornak lehetővé tették a válaszadás jogát, nem volt jelentős hatása, mivel a kérelmező később egy második cikket tett közzé. Ilyen körülmények között a válaszadás joga nem nyújtott megfelelő kompenzációt a professzor szakmai és magánéletének okozott sérelemért. Ami az alkalmazott szankciót illeti, az polgári jogi és nem büntetőjogi természetű volt: a kérelmező egyesületnek el kellett távolítania a vitatott cikket a honlapjáról, valamint közzé kellett tennie az ítélet rendelkező részét. Az EJEB szemében ez az inkább szimbolikus jóvátétel nem tűnt túlzottnak vagy aránytalannak. Az EJEB így kimondta, hogy a svájci bíróságok által felhozott indokok „megfelelőek és elégségesek” voltak, és a 10. cikket nem sértették meg.

A hazai bírói gyakorlat szerint is az antiszemitizmus vádja, illetve az antiszemita jelzők használata olyan vélemény, amely a közszereplőkre nézve is sértőnek minősülhet, ha annak ténybeli alapja nem bizonyított. Így egy közszereplő politikus ténybeli alap nélkül rasszistának, zsidózónak nevezése az egyik legsúlyosabb kijelentés, amely kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, sértő, megalázó, és még a politikai közszereplőktől elvárt magasabb tűréshatárt is meghaladja, így az megalapozza a személyiségvédelmet.

Keresés