Médiatudományi Intézet

RSS

Az interjúk jóváhagyásának labirintusában

2012.07.24. 08:04 • Paál Vince Németország, Die Zeit, újság

Az interjúk jóváhagyására vonatkozó parttalan kívánságok elhárítására sok újság trükkhöz folyamodik annak érdekében, hogy az utólagos korrekciókra vonatkozó kéréseket megkerülhessék. Egyszer szerkesztőségi beszélgetés lesz az interjúból, máskor pedig a törölt részek a főszöveg mellett külön keretben jelennek meg. De feltehetjük a kérdést, hol a határ, amikor az eljárás már aggályokat vet fel.

Mindegyik újságíró beleborzong, amikor az interjúalany megkérdezi, „Elolvashatom még a megjelenés előtt?”. Ami elsőre egyszerű kérésnek látszik, gyakran hosszadalmas viták kezdete, amelyek végén a megjelent interjúk köszönő viszonyban sincsenek az eredeti beszélgetéssel. Főleg a nyomtatott sajtó újságírói, akik az elektronikus sajtó munkatársainál nagyobb szabadsággal rendelkeznek az egyes nyilatkozatok megformálásában, konfrontálódnak gyakrabban azzal a kérdéssel, hogy az interjú szövegét a megjelenés előtt engedélyeztessék az interjúalannyal.

Amíg csak arról van szó, hogy a beszélgetőpartner meg akar arról győződni, hogy az általa elmondottak nem elferdítve, vagy helytelenül kerültek-e lejegyzésre, addig ez ellen egyetlen újságírónak sem lehet ellenvetése. A baj akkor kezdődik, amikor az engedélyeztetési procedúrát arra próbálják meg felhasználni, hogy az interjú szövegét saját kívánság szerint átírják. Megesik, hogy ilyenkor kritikus kijelentéseket relativizálnak, egész bekezdéseket törölnek, vagy PR-szövegnek is minősíthető kiegészítéseket fűznek hozzá. Ennek következtében az érdekesnek ígérkező beszélgetésből már csak egy kilúgozott szöveg marad, amiben előre lehet tudni a kérdésre következő válaszokat, s a beszélgetés tényleges értéke teljesen elveszik. Sok újságíró arról panaszkodik, hogy az efféle kívánságok, mint a megjelenés előtti végleges jóváhagyás, illetve a korrekciókra vonatkozó igények az utóbbi években nagyon megszaporodtak. Gyakran nemcsak teljes interjúk megjelenés előtti bemutatását kérik, hanem azt rövidebb idézeteknél is elvárják a megszólalók.

A szerkesztőségek a megnövekedett kívánságokat különbözőképpen kezelik, már csak azért is, mert a jogi helyzet laikusok számára meglehetősen áttekinthetetlen.

De tulajdonképpen mire van kötelezve az újságíró, és mi az, ami csak szívességként várható el tőle? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Tobias Gostomzyk német médiajogász. A német jog szerint mindenkinek joga van eldönteni, hogy milyen információkat kíván a nyilvánossággal közölni, és hogy mit enged kijelentéseiből a médiában idézni. Amennyiben az interjú előtt megállapodnak abban, hogy a megjelenés előtt a szöveget az interjúalanynak jóváhagyás végett be kell mutatni, akkor a felek között szerződés jött létre, amelynek a feltételeit a felek egymás között szabadon alakíthatják. Ha azonban az interjúalany nem nyilvánította ki a megjelenés előtti jóváhagyásra vonatkozó igényét, akkor az újságíró ebben a tekintetben szabadon cselekedhet. A gyakorlatban azonban a jóváhagyásra vonatkozó utólagos kívánság figyelmen kívül hagyása sok kellemetlenséggel járhat, ezért a szerkesztőségek nagyon óvatosan járnak el az ilyen esetekben is.

Ha az érintett a megegyezés ellenére nem kapja meg jóváhagyásra a nyilatkozat szövegét, akkor a személyiségi jogai megsértésének esete áll fenn. Gostomzyk szerint az idézeteket ebben a tekintetben ugyanúgy kell kezelni, mint a komplett interjúkat. A gyakorlatban azonban csak a szó szerinti nyilatkozatok szövegét kell megjelenés előtt bemutatni.

A főszöveg melletti keretben való megjelenésre jó példa Ribéryvel, az FC Bayern francia világbajnok játékosával készült interjú. A játékos a vele készült interjúban többek között azt a kívánalmát fejezte ki, hogy a csapatot a következő szezonra jelentősen meg kell erősíteni. Az egyesület sajtóirodája azonban az általa jóváhagyott szövegből éppen ezt a részt törölte. A szerkesztőség ezt cenzúrának minősítette, és a klubbal való megegyezés hiányában úgy döntött, hogy az ominózus kijelentést az interjú mellett, attól elkülönítve jelenteti meg. A szakértő szerint azonban ez az út sem járható, mert ha a jóváhagyásra vonatkozó kívánság ilyen egyszerűen megkerülhető lenne, akkor annak nem is lenne értéke. Az eset egy másik kérdést is felvet: mekkora szerepet kaphatnak ilyen esetekben egyáltalán a sajtóirodák, hiszen az interjúalany helyett végeredményben más dönt. A kérdésre, hogy ez így jogilag rendben van-e, Gostomzyk egyértelműen igennel felelt.

Egy másik érdekes eset, amikor a 2010-es dél-afrikai foci VB-n Oliver Bierhoff, a német csapat menedzsere interjú adott a Die Zeit c. hetilapnak. A német labdarugó-szövetség azonban utólag nem járult hozzá az interjú megjelentetéséhez: túl sokat kellene rajta változtatni, arra azonban nincs idejük, szólt a sajtószóvivő indoklása. Ezek után a Die Zeit a kérdéseket a válaszok nélkül hozta le.

Keresés