Médiatudományi Intézet

RSS

Megint a közszereplők – az Alkotmánybíróság ismét döntött

2015.02.06. 11:55 • Nyakas Levente Alkotmánybíróság, közszereplő, személyiségi jogok, emberi méltóság, Btk., ügyvédek, közösségi média

Az Alkotmánybíróság újabb, 1/2015. (I. 16.) AB határozatában újabb döntést hozott a közszereplők bírálhatóságának tárgykörében. Noha a döntés érdemi részét tekintve egyhangúnak tekinthető, az odavezető út megosztotta a taláros testületet.

Az Alkotmánybíróság (AB) immáron harmadszor dönt rövid időn belül a közszereplők bírálhatóságának alkotmányossági kérdéseiről. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat határozatában a közéleti szereplők személyiségi jogai korlátozásának feltételeit tekintette át az új Polgári Törvénykönyv vonatkozó szakaszának vizsgálatakor, melyről mi is beszámoltunk. Majd szintén múlt évben 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában a joggyakorlat számára felvázolta azokat a szempontokat, melyek irányadók a közéleti viták során elhangzó és a közügyeket érintő tényállítások és értékítéletek megkülönböztetéséhez, melyről szintén hírt adtunk.

Az AB jelenlegi döntése – csakúgy mint az előbb említett határozat – egy konkrét ügyhöz kapcsolódó alkotmányjogi panasz eredménye, melyben az ügyvédek közszereplői minősége került a középpontba azáltal, hogy az alapügyben egy közösségi oldalon (iwiw) egy ügyvéd hivatását és személyét sértő megjegyzést tettek közzé. Az AB azt vizsgálta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla „ítéletében az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte-e a jó hírnév védelméhez való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyát.” Az AB határozat több érdekességet is tartalmaz, ugyanakkor talán a leginkább vitára okot adó része a közszereplői minőséggel kapcsolatos okfejtése lehet.

Az alapügyben ugyanis a harmadfokú bíróság az „ügyvédként eljáró” személyt közszereplőnek minősítette, és megállapította, hogy ezen minőségére tekintettel „fokozottabb tűrési kötelezettség terheli, amely csupán gyalázkodó kijelentések elleni fellépést tesz lehetővé. Az ilyen minőségben eljáró személynek abból eredően, hogy tűrési küszöbe magasabb, a méltatlan, sértő hangvételű kritikát is el kell viselnie.” Sőt, ennél tovább is ment, mondván: „aki ügyvédként bejegyzésre kerül, munkája kapcsán közszereplővé válik”, és e munka „velejárója, hogy az ügyvédekkel szemben hozzáértésükkel, jellemvonásaikkal kapcsolatban hasonló kifejezések használatára kerül sor.” (Indokolás [22] bek.)

Az AB lényegében ezt a gondolatmenetet alapul véve (azaz az ügyvéd közszereplői minőségét) elemezte az alapügyet alkotmányossági szempontból, és a 36/1994. (VI. 24.) AB határozata, valamint a Btk. ’közfeladatot ellátó személy’ fogalma alapján, arra jutott, hogy: „Nem helytálló tehát a Fővárosi Ítélőtábla azon megállapítása, miszerint az ügyvédként bejegyzett személy az igazságszolgáltatás más jogi végzettségű résztvevőivel azonos minőségben szerepelne.” Illetve azt is megállapította, hogy „a panaszos sem közhatalmat gyakorló személynek, sem közszereplő politikusnak nem minősült, tehát nem volt alkotmányos indoka annak, hogy az egyébként büntetendő cselekmény a sértett-magánvádló ügyvédi minőségére tekintettel ne lett volna szankcionálandó.” (Indokolás [40] bek.)

Azaz az AB jelen döntésében – noha más aspektusban megemlítette, de – nem alkalmazta a korábbi, 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában megalkotott három lépcsős tesztet (Értsd: adott szólás közügyek vitatásának minősül-e; a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak tekintendő-e; a közügyek vitatását érintő véleménynyilvánítás szabadsága alóli kivételeket jelentő büntetőjogi törvényi tényállásokat megszorítóan szükséges értelmezni). A teszt alkalmazásának mellőzése egyben azt is jelentette, hogy jelentősen eltért a jelenlegi határozat iránya a korábbitól, hiszen a jelenlegi döntés középpontjában a felelősség megállapítása szempontjából a sértett közszereplői minőségét helyezte a középpontba, nem pedig a szólás tárgyát, azaz: közügyet vitattak-e meg. Erre mutat rá Paczolay Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolása is (Indokolás [65-69] bek.), melyhez további két bíró is csatlakozott.

Sulyok Tamás alkotmánybíró párhuzamos indokolásából ugyanakkor az olvasható ki, hogy támogatja a többségi határozat indokolását, azaz egyetért az AB új (?) értelmezésével, és azt kiegészítve hiányolja, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata nem jelent meg szempontként a közszereplői minőség megítélésekor (Indokolás [93] bekezdés). Sőt, indoklásában tovább lép, és rámutat az „ügyvédi hivatás alapjogokkal való szoros kapcsolatára” (az ügyvédség az alapjogok érvényesüléséhez nélkülözhetetlen intézmény), ezért – érzésünk szerint – az ügyvédi hivatás fokozottabb védelme mellett érvel a szólásszabadsággal szemben (Indokolás [95-98] bek.).

Összegezve tehát elmondható: a rendes bírói joggyakorlat nehéz időszak előtt áll abban a tekintetben, hogy az 1/2015. (I. 16.) AB határozatot követően milyen alkotmányossági mércét alkalmazzon jó hírnévhez való jog és szólásszabadság ütközése során, különösen közügyekben.

Keresés