Médiatudományi Intézet

RSS

Nem kedvezne a privatizáció a kisebbségi közszolgálati médiának; vita a digitális tájékoztatásról Szerbiában

2013.11.26. 12:48 • Apró István Szerbia, privatizáció, közszolgálat, hírügynökség, határon túli magyarság

Szerbiában élesedik a polémia a közszolgálati média privatizációjáról. Állami szinten sürgetik a sok pénzt felemésztő elektronikus médiumok magánosítását, de a korlátozott, azaz kis vásárlóerejű piacokon küszködő kisebbségi média kapcsán inkább az aggodalom a jellemző. A törvények egymásnak is ellentmondanak, ugyanakkor a folyamat nagyban zajlik, így a 45 éves Szabadkai Rádió esetében is. A szerb hírügynökség, a Tanjug viszont hetvenéves és megifjodásra kényszerül.

A Szabadkai Rádió 45 éve lát el közszolgálati feladatokat, az évforduló azonban inkább aggodalmakat hozott számos munkatársnak, a hallgatóknak és az érdekképviseleti politikának is. Az intézmény magánosítása ugyanis az érintettek szerint egyáltalán nem hoz megnyugtató megoldást az utóbbi években állandósult anyagi gondokra, sőt szinte biztosan növeli majd a bizonytalanságot. A Szerbiában beindult magánosítási kampány, amit a politika törvényi erővel is támogat, valószínűleg nem veszélyezteti majd a nagy médiaközpontok létét, viszont az olyan, korlátozott piaci lehetőségekkel rendelkező médiumok, mint a regionális és helyi közszolgálati rádiók – és ezeken belül is a kisebbségi nyelven megszólalók – nagyon könnyen kerülhetnek még nehezebb helyzetbe.

Pásztor István, a vajdasági képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint biztosítani kell a helyi közszolgálati elektronikus média fennmaradását, nem szabad ezeket privatizálni, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy a privatizáció után egyik sem marad fenn hat hónapnál tovább. Pásztor nehezményezi a törvényi szintű szabályozásban fellelhető ellentmondásokat is, hiszen egyrészről a helyi önkormányzatokról szóló törvény kimondja, hogy az önkormányzatok alapíthatnak rádió és tévéadókat, egy másik jogszabály most viszont kötelezően előírja a magánosítást. A kormányzat azzal indokolja az erőltetett privatizációt, hogy az uniós gyakorlat és elvárás, holott ez az állítás így ebben a formában nem állja meg a helyét. A politikus magyarországi példákra hivatkozott, ahol bevett gyakorlat, hogy számos (több mint háromszáz) helyi és regionális médiumot önkormányzatok alapítottak és működtetnek.

A 45 éve működő Szabadkai Rádió magyar, szerb, horvát, német és bunyevác nyelven sugározza műsorát, az évtizedek során szervesen beépült az észak-bácskai hallgatók mindennapjaiba. A tartományi szinten sugárzó Újvidéki Rádió mellett, hosszú időn át ez volt a leghallgatottabb magyar nyelvű kisebbségi adó a régióban. A rádió dolgozói és a hallgatók egyaránt joggal tartanak a magánosítást értelemszerűen magával hozó, kizárólagos gazdasági, üzleti szemlélet bevezetésétől, hiszen általános vélemény, hogy a közszolgálatiság, kisebbségi nyelvterületen aligha biztosítható ezen az alapon. Sokan attól tartanak, hogy a médiumok a kereskedelmi tartalmak felé fordulnak, a bulvárosodás útjára lépnek, vagy ami még rosszabb, az újdonsült tulajdonosok igen rövid idő alatt leépítéseket eszközölnek és végső soron akár meg is szüntethetnek intézményeket.

Hosszú múltra, 70 éves működésre tekinthet vissza a szerb hírügynökség, a Tanjug is. Az évforduló kapcsán a szakma és a közvélemény arról értesülhetett, hogy a hírügynökségi újságírás manapság a média megújhodásának területe és az ezen a területen dolgozó szakemberek a korszerű, digitális újságírás igazi úttörői. A kibontakozó szakmai vitákból azonban az derül ki, hogy a szabályozás és a mindennapi gyakorlat koránt sem követi ezeket  a gyors változásokat. A technikai eszközök és módszerek hatékonyabb és gyorsabb munkát tesznek ugyan lehetővé, de ugyanakkor számos hiányosság és etikátlan gyakorlat is felszínre kerül. Például az érintettek egyetértettek abban, hogy az államnak meg kell védenie a szerzői jogokat, mert már gyakorlattá vált a szövegek „lelopása” a különböző honlapokról a szerző megnevezése vagy kárpótlása nélkül. Egyes főszerkesztők arra panaszkodnak, hogy a nyomtatott termék megjelenése előtt, más kollégák már rég lelopják az izgalmasabb  tartalmakat és ez ellen nem létezik védelem. Szintén felmerült az online felületeken a durva vagy rosszindulatú (sokszor tudatos marketingcéllal alkalmazott) kommentek elszaporodásának kérdése is és más, a digitális világra jellemző anomáliák. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen ezek a problémák a világ bármely országában napirenden vannak, inkább talán a sajtó egyes munkatársainak és képviselőinek reagálása az érdekes: az új keletű, digitális problémákra kitartóan hagyományos reakciókat, megoldásokat várnak, mégpedig nem mástól, mint az aktuális hatalomtól. Az pedig még sehol sem sikerült…

Keresés