Médiatudományi Intézet

RSS

A magyarországi médiaháború története. Média és politika 1989-2010

2013.10.24. 14:17 • kiadvány

Médiaháború cikktestbe

Szerzők: Bárány Anzelm, Horváth Attila, Kitta Gergely, Paál Vince, Révész T. Mihály

Szerkesztette: Paál Vince

A média mint a tájékoztatás, a szórakoztatás, a befolyásolás és az eltérő vélemények közvetítésének eszköze maga is a tágan értelmezett politikai élet része, de a magyarországi média 1989 és 2010 közötti történetét különösen átszövik a politikai vonatkozások. Azt is mondhatjuk, hogy ezen időszakot tekintve a média története egyben a magyar politika és közélet története is, amelynek számos kérdésében, az események megítélésében, nemcsak a történések idején nem volt, de napjainkban sincsen egyetértés a közélet és a nyilvánosság szereplői, figyelemmel kísérői között.

Az állampárti diktatúra elnyomása alól felszabaduló média – egy ideig nem is sikertelenül – abba az illúzióba ringatta magát, hogy a politikai és a gazdasági szféra befolyása nélkül, mintegy velük egyenrangú szereplőként, a 19. századi bon mot-t idézve „negyedik rendként” működhet, a nyilvánosság kapuőrzőjeként pedig tevőlegesen is alakíthatja az eseményeket és befolyásolhatja a politikai szférát is. Az e szerepfelfogásból következő szükségszerű összeütközés a politikával látványos volt, míg a gazdaság szereplőivel való konfliktus alig észrevehetően, szinte teljesen a háttérben játszódott le. Az első szabadon választott kormány és a média viszonyának elmérgesedését nem kis részben éppen a médiának ez a rosszul értelmezett „szabadságharca” okozta. Az ellenzéki és a kormánypártok közötti szembenállás a médiapolitikai kérdésekben oda vezetett – tekintettel arra, hogy a média működésére vonatkozó törvények elfogadásához kétharmados parlamenti többség volt szükséges –, hogy az elektronikus médiát szabályozó első médiatörvény csak hat évvel a rendszerváltás után született meg, és ezáltal Magyarországon a kereskedelmi tévé- és rádióadások csak késéssel indulhattak el. A késő-kádári évekből származó 1986-os sajtótörvény helyett pedig 2010-ig nem született új szabályozás, túl a törvénynek a rendszerváltás alkotmányos reformjához elengedhetetlen, gyorsan lezavart módosításán. A kereskedelmi média megjelenése aztán, 1997-től kezdődően alapjaiban formálta át a hazai médiavilágot, amelyre a korábban monopóliumot élvező közszolgálati médiát nem készítették fel, és ez jelentősen felgyorsította az összeomlását. A műsorkínálat ugyanakkor – elsősorban az olcsó szórakoztatás trendjét követve – erősen bulvárosodott, kultúra-közvetítő szerepe jelentősen csökkent.

Miután 1998-ban újra az addigra jócskán átalakult nemzeti-konzervatív, jobboldali politikai erők alakíthattak kormányt, a média és a hatalom viszonyának súrlódásai ismét plasztikusabban jelentek meg a közvélemény előtt. A „médiaegyensúly” (a politikai erőviszonyoknak a médiában való érvényesülése) megteremtésére tett kormányzati erőfeszítéseket a média fősodra és az ellenzéki pártok ismét csak a sajtószabadság elleni támadásként értékelték. A nemzeti-konzervatív oldal – főleg a 2002-es országgyűlési választásokon elszenvedett veresége után bekövetkezett – szervezettebbé és integráltabbá válásával megszülettek azok a médiumok is, amelyek révén politikai értelemben kiegyenlítettebbé vált a hazai médiapiac. A szocialista-liberális kormányzat újabb győzelmét követően, 2002 után folyamatosan egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az első médiatörvény, amelyet születésétől kezdve számos bírálat ért, önmagában nem képes biztosítani a média megfelelő működését. Bár szokás elparentálni a törvényt, és a médiával kapcsolatos politikai és kulturális kudarcok bűnbakjaként tekinteni rá, ez bizonyos értelemben igazságtalan megközelítés. A média működése, a közszolgálati média minősége, az újságírók függetlensége, a kívülről érkező nyomásgyakorlás léte vagy nemléte, illetve intenzitása ugyanis sokkal inkább kulturális kérdés, mintsem olyan, amelyet a szabályozás képes egymagában meghatározni. Természetesen a szabályozás kulcskérdés, de nem egyedüli, és nem is a legfőbb tényező e problémák megoldásában.

A rendszerváltással kezdődő időszak médiatörténetét a „médiaháború” elnevezéssel szokták illetni. A név utal azokra a heves küzdelmekre, amelyeket a média körül illetve magán a médián belül is a „sajtó szabadságáért” „vívtak”. A „médiaháború” megnevezés elcsépeltnek tűnhet ugyan, és a történések ismerőiben, megélőiben újbóli elhangzása egyfajta azonnali zsibbadtságot, fásultságot okoz, a szerkesztők mégsem tudtak eltekinteni használatától, mert plasztikusan jellemzi az itt tárgyalt bő két évtizedet.

A kötet a rendszerváltozás és az azt követő mintegy húsz év magyarországi médiatörténetének – elsősorban – a politika szemszögéből történő vizsgálatára vállalkozik. A könyvben helyet kapott két, korábban már megjelent írás frissített, átdolgozott változata, valamint egy részletes médiatörténeti kronológia és dokumentumgyűjtemény is.

További információk a kiadó honlapján: A magyarországi médiaháború története. Média és politika 1989-2010

Keresés