Médiatudományi Intézet

RSS

Előfizetés, bulvárosodás, új médiatörvény – a régi gumicsontok vannak divatban Délen is

2013.10.21. 14:35 • Apró István Szerbia, médiaszabályozás, közszolgálat

Akár közhely, akár nem, nincs új a nap alatt, déli szomszédunknál is újra és újra felbukkannak a médiával kapcsolatban ugyanazok a témák, amelyekről már hosszú évek óta folyik a vita – ott is, másutt is. Szerbia médiaszabályozása alapos átalakításra szorul, hiszen az elmúlt évtizedek során soha nem volt alkalmas a helyzet egy átfogó rendezésre. A helyzet lényegében most sem kedvezőbb, viszont a gyakorlati szükség sürgetése mellé felsorakozott az Európai Uniós elvárás is a mielőbbi jogharmonizációra.

Valójában a közvéleményt nem igazán hozza lázba a szerbiai köztévé, azon belül a vajdasági és azon belül is a magyar szerkesztőség számos gondja. Az emberek már belefásultak a meddő vitákba, és egyébként is, érthető módon, a megélhetés, a munkanélküliség, a romokban heverő gazdaság, a korrupció problematikája köti le őket. Nem csoda hát, ha rendhagyó módon „üdvözölték” azt a kormányjavaslatot, miszerint az előfizetést el kell törölni, a köztévét pedig majd a költségvetésből finanszírozzák. A támogatás ténye abból derül ki, hogy az ötlet hallatán azonnal megfeleződött azok száma, akik hajlandók fizetni, noha az eltörlés még nem lépett életbe.

A tévé és rádió előfizetési díjnak pedig nagy hagyományai vannak (voltak) arrafelé. Már a szocializmus idején is eléggé szigorúan vették a tömegkommunikációs készülékek bejelentését, és a postás rendületlenül minden hónapban hozta a jellegzetes, hosszúkás csekkeket. Ha valaki netán lemondta az előfizetést, a hatóság emberei kiszálltak a helyszínre és lepecsételték, üzemen kívül helyezték a rádió- vagy tévékészüléket. Aztán lazább időszakok jöttek, az idő is túllépett a rendszeren, utóbb már követhetetlen volt, ki hány rádiót és tévét üzemeltetett. A háborús években aztán megszületett a megoldás (kellett az államnak a pénz puskaporra): az előfizetési kötelezettséget nem a telekommunikációs eszközökhöz, hanem a villanyórákhoz kötötték. Így azután, akinek villanyórája volt, akár a sufniban, akár a csirkeólban, pénzelte a közmédiát, ha néztek a csirkék tévét, ha nem. A drákói szigor idővel enyhült, mostanára pedig eljutott odáig a szerbiai szabályozás, hogy a végleges finanszírozási forma megtalálásáig az előfizetési kötelezettséget megszünteti, és a költségvetésből pótolja.

A médiatörvényről (pontosabban két médiatörvényről: az elektronikus médiumokat és a közszolgálati médiát szabályozó törvénytervezetről) pedig jelenleg közvitákat szerveznek szerte az országban. Az első ilyen fórumot Újvidéken tartották a minap a művelődési és tájékoztatási minisztérium illetékesei, a média képviselői, érdekvédelmi szervezetek, egyesületek és a civil szféra tagjainak részvételével.

Gordana Predić, a művelődési és tájékoztatási minisztérium államtitkára megígérte, hogy a  minisztérium fontolóra vesz minden, a törvény szövegére tett megjegyzést, a tárca még egyszer megvitatja majd a javított törvénytervezetet, amelyet ezt követően Brüsszelbe továbbít véleményezésre. A folyamat végén a szöveg ismét a tárcához, onnan a kormány elé, s végül a parlament elé kerül.

A közvita október 31-én ér véget, a törvények előkészítésének folyamata pedig várhatóan november végén zárul. Az államtitkár számításai szerint az év végéig mindkét új jogszabály javaslata a parlament elé kerülhet. Emlékeztetett, hogy a szóban forgó jogszabályok elkészítése a 2016-ig terjedő médiastratégia első lépései között szerepel. A sajtószabadság szavatolása volt az egyik fő cél az előírások megfogalmazása során, tette hozzá, mert tény, hogy a demokratikus társadalom alapját csakis a tájékozott, és nem a megtévesztett polgár jelentheti. A törvények elfogadását az Európai Unió is elvárja Szerbiától.

Az elektronikus médiumokról szóló törvény által bevezetett újdonságok között szerepel, hogy az eddig ügynökségként bejegyzett műsorszórási testület ezentúl Műsorszórási Szabályozó Testületként működik majd tovább. Snežana Pečenčić, a minisztérium médiaszektorának vezetője a törvényalkotó egyik legfontosabb céljaként e testület függetlenségének szavatolását jelölte meg. Mint közölte, a képviselőház három, a civil szféra pedig hat testületi tagot javasol majd ennek érdekében. A jogszabály a médiaszolgáltatások nyújtóit három kategóriába sorolja: a közszolgálati, a kereskedelmi és a civil szektor által működtetett sajtót különíti el. Dejan Stojanović, a tájékoztatási tárca tanácsadója közölte, hogy a tervezet szerint a műsorszórási engedélyeket pályázaton nyolc évre adnák ki, azzal, hogy rövidebb periódusra is jóvá lehet hagyni, ha azt a pályázó akképp kérelmezi. Az engedély hosszabbítható vagy átruházható a szabályozó testület jóváhagyásával.

A közszolgálati médiumokról szóló törvény elsődleges célja a közszolgálati média szerkesztéspolitikáját és anyagi vonatkozásait illető függetlenség a szavatolása volt. Az azonban nem világos, honnan lesz pénz a közérdek képviseletére, a minőségi tájékoztatást, oktatást, szórakoztatást előtérbe helyező műsorpolitikára, ami nem jellemző a kereskedelmi adókra. És itt jön képbe az előfizetés kérdése: az illetékesek szerint az állam tehetetlensége, nemtörődömsége miatt most két évig átmenetileg a költségvetésből kapják a közszolgálati médiumok a pénzt – mert az állam nem tudta betartatni az általa elfogadott törvényt. A kormánynak viszont 2015-ben javaslatot kell tennie a finanszírozás egy új, függetlenséget szem előtt tartó modelljére.

A vitában a helyi önkormányzati alapítású médiumok képviselői kifogásolták a privatizációs modell alkalmazását, mert szerintük az a kisebb rádió- és tévéállomások megszüntetéséhez, vagy a többnyelvűségtől történő eltekintéshez vezet. Nem világos, mi is valójában az állam szándéka, mondták többen is, hiszen a nagy, magukat amúgy is fenntartani képes médiaházakat költségvetésből fogják finanszírozni, ugyanakkor a kisebb sajtóorgánumokat a szabad piac karmai közé vetik, ami nem a minőség, hanem éppen a bulvárosodás felé kényszeríti majd a szerbiai médiavilágot.

Keresés