Médiatudományi Intézet

RSS

Képes-e az Európai Unió túlélni közszolgálati média nélkül?

2012.10.16. 09:18 • Nyakas Levente Európai Unió, konferencia, közszolgálat, internet

A talányos kérdést az EFNI 2012 konferenciája egyik panelbeszélgetésének keretében tették fel. A rendezvény az európai szociális állam modelljének, valamint az állam gazdaságban és a civil társadalomban betöltött szerepének jövőjével foglalkozott különböző aspektusokból. Ezek közül egyik a közszolgálati modell szerepét, jelentőségét és helyzetét vizsgálta Európában.

A lengyelországi Sopotban megtartott, Európa jövőjével kapcsolatos alapvető kérdéseket feszegető háromnapos (2012. szeptember 26–28. között) fórum egyik panelbeszélgetése foglalkozott a közszolgálati média jövőjével. Kérdésfeltevése szokatlan volt, hiszen azt sugallta, hogy az európai lét olyan alapintézménye a közszolgálati médiamodell, amely nélkül az EU nehezen boldogulna.

A panel kiinduló kérdése a „véleményvezér média” kifejezés jelentéskörét vizsgálta. Az európai állami médiamonopóliumok korában a fogalom könnyen azonosítható volt a közszolgálati modellel, illetve azon belül rádiózással és a televíziózással mint a közéletre meghatározó befolyással rendelkező médiumokkal. Akkor a közszolgálat alapos, tényfeltáró tudósításaival, műsoraival kereteket tudott adni és formálni is tudta a társadalmi és politikai diskurzust. Meg tudta szólítani a közélet szereplőit, sőt igen erős és ellenőrzést is gyakorolt tevékenységük fölött, köszönhetően véleményvezér szerepének. A fő kérdés tehát az, hogy mai környezetben ki felel meg ezeknek a feltételeknek, amikor nagyon gyors a hír- és információáramlás, és nem marad elegendő idő egy téma alapos feldolgozására.

Megfelel(het)-e manapság a közszolgálat ennek a kritériumnak, vagy ez csupán egy mítosz? A lengyel példára tekintve, a Telewizja Polska sorsa kísértetiesen hasonlít a magyar párjának, az MTV-nek 1989 utáni történetéhez, hiszen a közszolgálati adó a formálódó demokratikus rendszerben folyamatos politikai vitáknak-csatározásoknak és gazdasági nyomásnak volt kitéve. A gazdasági nyomás a megjelenő kereskedelmi adók felől érkezett, amelyek a hirdetési bevételekért folytatott versenyben lenyomták a tartalom minőségét, ami kihatott a közszolgálati tartalom minőségére is. A lengyel közszolgálatnak továbbá folyamatosan csökkenő finanszírozással kellett szembe néznie, és mindezt háromszor több alkalmazott mellett, mint amelyet a megjelenő kereskedelmi médiumok alkalmaztak.

Így nehéz megfelelni a fenti elveknek. A sokszor modellként emlegetett BBC sikeressége öt főbb tényezőn alapul: politikai kultúra (a politikusok úgy gondolják, hogy „nem elfogadott” beleszólni a BBC ügyeibe); vállalati kultúra (magasan kvalifikált és folyamatos képzésekben részt vevő vezetők); a normák melletti elkötelezettség (folyamatos ellenőrzése annak, hogy az önszabályozás során kialakított normáknak megfelel-e az adott tartalom); elfogulatlanság/pártatlanság a műsorszerkesztésben (azaz elfogadhatatlan az ún. külső pártatlanság, amely esetében a közszolgálat úgy próbálja garantálni a külső, ideológiai pluralizmust, hogy a különböző műsorokat különböző módon elfogult újságírók szerkesztik/vezetik); finanszírozási és szervezeti függetlenség (magas előfizetői szám, szabad rendelkezés a költségvetéssel).

Az egyes országok emblematikus közszolgálati rendszereit (értsd: Német- és Franciaország) elemezve arra jutott a panel, hogy az európai közmédia-rendszer három alapvető tényezőn alapul, melyek mátrixként szolgálnak a közszolgálati rendszer értékeléséhez. Ezek: a közszolgálat finanszírozásának módja, a médiaszolgáltatók és az állami szervek viszonyának természete és a közszolgálati misszió értelmezése.

Végül, de nem utolsó sorban előkerült a civil (internetes) újságírás (citizen journalism) és a professzionális újságírás kapcsolata is. Az első kérdés, hogy mit is értünk-e fogalom alatt? Peter Anderson és Geoff Ward szerint úgy ragadható meg a legjobban, mint az állampolgárok érintettsége adott eseményekkel kapcsolatos információk összegyűjtésében, azokról való tudósításban, azok terjesztésében, kommentálásában. A célja e tevékenységnek a független, megbízható, precíz tájékoztatás szolgálata.

A civil újságíráshoz kapcsolt korábbi víziók, nevezetesen, hogy egy alternatív, polgári, internetes média jön létre, mely a közvéleményre meghatározó befolyást gyakorol, eltúlzott várakozásnak tűnt. Viszont a professzionális újságírással való kiegészítő szerepe mindenképpen említést érdemel. Sőt természetesen léteznek vélemény-vezér internetes műfajok (blogok, fórumok, Facebook-profilok stb.), melyek fő előnye, hogy nem érintette meg őket az elkereskedelmiesedés veszélye, mivel nem is generál hatalmas költségeket működésük, így viszont nem nehezedik gazdasági nyomás az általuk szolgáltatott tartalomra.

Kapcsolódó linkek

Keresés