Médiatudományi Intézet

RSS

Dilemma az elhunyt amerikai nagykövet fényképének megjelentetéséről

2012.09.28. 10:04 • Mayer Annamária Amerikai Egyesült Államok, New York Times, kegyeleti jog, újság, etika, újságírás

A Líbiában meggyilkolt amerikai nagykövetről szóló hírek bejárták a világsajtót. A kérdés csak az, hogy etikusan (vagy jogosan) jelent-e meg az őt kiszolgáltatott helyzetben ábrázoló fénykép a napilapok címlapján vagy belső oldalain. 

A New York Times megvédte álláspontját a tekintetben, hogy közzétette a Líbiában meggyilkolt amerikai nagykövet fotóját. A külügyminisztérium felszólította a lapot, hogy vegye le a honlapjáról Christopher Stevens fényképét. A Times etikai előírásokért felelős szerkesztője, Philip B. Corbett szerint az ilyen jellegű kérés elég ritka, azzal együtt, hogy több újság is úgy döntött, hogy közli a képet. A New York Daily News címlapján teljes oldalas borítófotóként jelent meg. Ken Frydman, a Daily News nevében elmondta, hogy a lap nem kíván nyilatkozni, és hozzátette, hogy a FOX és a NY Post is közzétette ugyanazt a fényképet, amelyet az általa képviselt újság.

A Globe és a Mail szerkesztője, Sylvia Stead blogbejegyzésében indokolta meg a kanadai újságok döntését, egy olvasó ugyanis bepanaszolta azt, amiért borzasztó és bulvár jellegű volt. A szerkesztő azzal érvelt, hogy a fotóstól úgy értesültek, a nagykövet nem volt halott a fényképen. Bár a döntést nem a blogot író szerkesztő hozta meg, azt az újság fényképhasználatra vonatkozó etikai irányelveivel is alátámasztotta. Annak értelmében holttestet, bombázások, tömeggyilkosságok és egyéb tragédiák véres áldozatait kizárólag indokolt esetben lehet bemutatni, ha az történelmileg fontos eseményhez köthető, vagy a történet szempontjából lényeges információt hordoz és nem az az elsődleges célja, hogy az olvasókat és a nézőket sokkolja. A közzétételért felelős szerkesztő hangsúlyozta, hogy a fotó nem az újság címlapján, hanem annak belső oldalán jelent meg, kifejezve ezzel azt is, hogy figyelembe vették, hogy a fényképen szereplő férfi milyen állapotban van, a képnek azonban hírértéke volt, megítélésük szerint. Stead egyetértett azzal, hogy ésszerűen járt el a lap, mivel Stevens nem volt sem halott, sem véres a fotón, sőt továbbment és feltette a kérdést az olvasóknak, hogy helyesen döntöttek-e a szerkesztőségben, és megfelelő-e az ezzel kapcsolatos etikai iránymutatásuk.

Ezzel párhuzamosan a National Press Photographers Association (Nemzeti Sajtófotós Egyesület) is közzétett egy blogbejegyzést arról, hogy az ilyen esetekben mi alapján kell és lehet mérlegelni. Az egyesület etikai bizottságának elnöke, John Long szerint egy fénykép megjelentetése nem etikai kérdés, hanem ízlés dolga, a fotó ugyanis pontos és hiteles ábrázolása annak, ami a kamera előtt történik. Hozzátette azonban, hogy mindegyik sajtóterméknek tisztában kell lennie azzal, hogy olvasói milyen elvárásokat támasztanak vele szemben, egy szeriőz lapban nem szükséges vagy elegendő a belső oldalon megjelentetni, egy bulvárlap esetében szinte kötelező címlapra tenni egy ilyen jellegű képet. Az etikai bizottság tagjai között sincs azonban egyetértés. Peter Southwick úgy látja, semmi keresnivalója egy ilyen fotónak a sajtóban, ezzel nem hazudnak a nyilvánosságnak, ha mellőzik közlését, hiszen újságírói szempontból sincsen hírértéke, egész egyszerűen az öncélú sokkolás eszköze.

A dilemma kapcsán megszólaltatott szerkesztők kivétel nélkül csak az etikai barométer kilengése miatt aggódnak, és nem említenek jogsértést. Kétségkívül nehéz eldönteni, hogy egy halálhírről szóló cikkhez etikus-e az elhunyt közszereplőről egy fényképet mellékelni. Az egyes sajtótermékek piaci helyzetüket és etikai kódexüket tekintve döntöttek egyik vagy másik megoldás mellett. Az érintett arcképének kitakarása mint megoldás ebben az esetben azért eredményezhet paradox helyzetet, mert a cikkben nevesített közszereplőről lévén szó, pontosan tudni fogják az olvasók, hogy kit ábrázol a kép, és így annak már információértéke nem lesz.

Magyarországon egy ilyen eset eldöntése nem kizárólag a jó ízlésre és az etikai kódexekre van bízva, ez ugyanis kegyeleti jogot is sért. A történet szempontjából hangsúlyozott tény, hogy a kép elkészítésekor még élt az érintett, nem változtat azon, hogy ez a fénykép az ő emlékét, jó hírnevét sérti, hiszen azon kiszolgáltatott helyzetben látható. Az etikai megközelítés ebből a szempontból másodlagos.

Keresés