Médiatudományi Intézet

RSS

Az első modern médiaesemény. De valóban kiszögezte Luther a téziseit?

2017.11.03. 11:55 • Paál Vince média, nyilvánosság, reform

Mindszent havának 31. napján anno Domini 1517 (vagyis 1517. október 31-én) Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, paptanár kiszögezte híres téziseit a wittenbergi (régi magyar nevén: Vittenberga) vártemplom kapujára. A kép, amint Luther kiszögezi 95 tézisét, a reformáció szimbólumává vált, amelynek idén ünnepeljük 500 éves évfordulóját. Robert Kolb az eseményt „az első modern médiaeseménynek”* nevezte.

l1.jpg„A Luther által választott médiafelület a templom külső ajtaja volt. Nem odabenn eszkábált hirdetőtáblát, hogy a »biztos templomba járók« böngészgessék tételeit. Nem elégedett meg az egyház belső nyilvánosságával, hanem annál hatékonyabb csatornát használt, meglepő tudatossággal. Szándékos anakronizmussal azt mondhatjuk, hogy nem valamely, a szélesebb nyilvánosság számára kevésbé ismert egyházi adón szólalt meg, hanem kifejezetten egy »nagy hallgatottságú« műsorban. Nem egy eldugott sávban, hanem főműsoridőben.” – fogalmazott Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke.

De Luther valóban kihelyezte téziseit a vártemplom kapujára, és tényleg kalapáccsal és szögekkel? A kérdés a mai napig nem sikerült egyértelműen megválaszolni, és a reformációval foglalkozó történészek évtizedek óta heves vitát folytatnak róla*. Ez idáig mintegy háromszáz publikáció született a témában.

A kifüggesztés eseményét számos ábrázolás örökítette meg, és egészen a múlt század közepéig tényként fogadta el mindenki. Derült égből villámcsapásként hatott, amikor 1961-ben Erwin Iserloh, katolikus Luther-kutató azzal a megállapítással lépett a nyilvánosság elé, hogy a tézis-kiszögezés a legendák világába tartozik*. Fokozatosan a protestánsok között is kétely merült fel az esemény hitelességével kapcsolatban. Azóta a Luther-kutatók nagyobbik része kétségbe vonja a Luther általi kifüggesztés megtörténtét, míg kisebbik része kitart az eredeti álláspont mellett. A 20. század elején az egyháztörténészek még nem kételkedtek a „kalapácsütések” tényében, amelyek „egészen Rómáig elhallatszódtak”.

Mindamellett az esemény mellett szóló érvek eléggé meggyőzőnek látszanak. A vártemplom kapujára való kifüggesztésről két korabeli forrás számol be. Az egyik Luther harcostársától, az ugyancsak teológus Philipp Melanchtontól származik. Melenchton beszámolóját azonban a feltételezett esemény után csaknem harminc évvel később, röviddel Luther halála (1546) után jegyezte le. Annyi bizonyos, hogy Melanchton az esemény szemtanúja nem lehetett, hiszen ő 1517-ben még Tübingenben élt, csak 1518-tól volt a wittenbergi egyetem tanára.

2006-ban nagy médianyilvánosság előtt számoltak be arról, hogy a jénai egyetem könyvtárában Martin Treu rábukkant az Újszövetség egyik Luther által használt példányának lapján egy feljegyzésre, amelyet Luther titkára, Gregor Rörer tett 1540-ben: „Az 1517. évben Mindenszentek előtti napon Dr. Luther Márton Wittenbergen a templomok kapuin nyilvánosságra hozta a bűnbocsánatra vonatkozó téziseit”.

Rörer azonban szintén nem lehetett jelen a tézisek állítólagos „kiszögezésénél”, mert akkor ő sem tartózkodott Wittenbergben. Kiemelendő azonban, hogy Rörer wittenbergi templomajtókról szól, ami összhangban van a wittenbergi egyetem szabályzatával, amely szerint a nyilvános közzétételeket a templomok ajtaira kellett kitenni.

Azok a történészek, akik a tézisek kifüggesztését legendának tartják, arra utalnak, hogy mindkét beszámoló ugyan Luther harcostársaitól származik, de egyikük sem lehetett szemtanúja a kérdéses eseménynek, sőt azok csak később kerültek lejegyzésre.

Azon történészek viszont, akik ezeknek a forrásoknak hitelt adnak, azzal érvelnek, hogy a két feljegyzés egymástól függetlenül számol be a nevezetes eseményről, ráadásul az egyik még Luther életében keletkezett.

Magától Luthertól nem maradt fenn semmilyen hivatkozás a tézisek kifüggesztésével kapcsolatban Nem szólnak arról a meglehetősen terjedelmes ún. Asztali beszélgetések sem, amelyek a már öregedő Luthert meglátogató barátokkal, eszmetársakkal és tanítványokkal folytatott beszélgetések lejegyzéséből keletkeztek. Azt is meg kell jegyezni, hogy a téziseket Wittenbergben sohasem vitatták meg nyilvánosan, és a tézisek eredeti latin nyelvű kézirata sem került elő. A latin nyelven íródott téziseket elsőként feltételezhetően Christoph Scheurls fordította németre még 1517 karácsonya előtt, de ez a fordítás sem maradt fenn eredeti nyomtatásban. A legrégebbi nyomtatvány, amely a téziseket tartalmazza, 1545-ből való.

Így csak annyi biztos, hogy Luther 1517. október 31-én levelet írt Albert mainzi érseknek és (ezzel egy időben vagy valamivel később) Hieronymus brandenburgi püspöki helynöknek. A levélben, amelynek mellékletét képezte a 95 tézis, a bűnbocsánat és a búcsúcédula-árusítás gyakorlatával kapcsolatos visszaélések megszüntetésére szólított fel. (Az 1516-ban kezdődött az ún. búcsúcédula-árusítás azzal a céllal, hogy a befolyó pénzt a római Szent Péter-székesegyház újjáépítésére, valamint – nem hivatalosan – Albert mainzi érsek adósságainak fedezésére fordítsák. A híveknek a búcsúcédulák megvásárlásáért cserében teljes bűnbocsánatot ígértek.) Miután az érsektől nem érkezett válasz, Luther a téziseket elküldte ismerőseinek, köztük Wilhelm és Konrád Nesennek, akik azt Luther tudta nélkül nyilvánosságra hozták és ezzel nyilvános vita tárgyává tették. Azt is tudjuk, hogy Wittenberg környékén a Lutherrel szimpatizálók néhány héttel a feltételezett tézis-kihelyezés után a búcsúárusításra vonatkozó kritikáját utánnyomták, és különböző nyilvános helyeken – templomajtókra is – kifüggesztették.

Luther 95 pontból álló téziseivel nem új felekezetet akart létrehozni, amint az aztán az események folyományaként történt, hanem vitára buzdított, a katolikus egyházban tapasztalt visszaéléseket kívánta megszüntetni. Téziseivel Luther a bűnbocsánat és az azzal összefüggő búcsúcédula-árusítás terén tapasztalt gyakorlatról kívánt teológiai vitára ösztönözni.

Az is ismeretes, hogy a tudományos vitákat akkoriban Wittenbergben is szokás volt plakát formában kinyomtatni, és azokat a wittenbergi egyetem teológiai karának szabályzata értelmében – mint ahogy erre fentebb már történt utalás – a város templomainak ajtajára kellett kihelyezni. A kifüggesztés azonban nem a vita indítójának, hanem az egyetem pedellusának (gondnokának) volt – mai kifejezéssel élve – a munkaköri kötelessége. Hasonló gyakorlat volt érvényben más egyetemeken is.

Luther tehát nem az első volt vagy lehetett, aki valamilyen írást kifüggeszthetett (vagy kifüggesztethetett) a templom kapuján. Ez már évszázadok óta a mindennapok gyakorlata volt. Akár azt is mondhatnánk, hogy a templomok kapuja a középkortól kezdve az információk terjesztésének fontos nyilvános tereként szolgált. A középkorban és a koraújkorban a vallási szféra és a mindennapok sokkal szorosabban összekapcsolódtak, mint napjainkban. Isten háza nemcsak az imádság háza volt, hanem a társadalmi élet, az információcsere színtere is.

Azt sem tudjuk egyébként, hogyan nézett ki a wittenbergi vártemplom kapuja Luther korában. Az akkori templomkapu ma már nincs meg. A tézis-kihelyezés feltételezett helyén ma a porosz király által a 19. században adományozott bronzkapu található.

Arról sem szólnak a 16. századi források, hogy a tézisek kifüggesztése miként történt, kalapács és szögek használatáról kifejezetten nincs szó. A koraújkorból maradtak fenn ugyan olyan egylapos nyomtatványok és hirdetési plakátok, amelyeken egyértelműen szögek nyoma látható. A korabeli forrásokban azonban a kifüggesztés egyéb módjaira is találunk utalásokat, így pl. használtak enyvet és viaszt is.

Elképzelhető tehát, hogy Luther vagy valaki más– később, aligha 1517. október 31-én – valóban kihelyezte közszemlére 95 tézisét a wittenbergi templomkapura, az azonban egyáltalán nem biztos, hogy ez kalapáccsal és szögekkel történt, mint ahogy azt a későbbi korokban született képi és filmes ábrázolások szuggerálják nekünk.

Akárhogy is történt, függetlenül attól, hogy Luther valóban kiszögezte-e vagy más módon rögzítette-e téziseit a vártemplom kapujára, tézisei és gondolatai – köszönhetően Gutenberg találmányának, a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatásnak is – villámgyorsan elterjedtek, és elindították azt az összetett folyamatot, amely nemcsak a protestáns felekezetek létrejöttéhez vezetett, hanem gazdasági, társadalmi és kulturális téren is mélyen átalakította az addigi katolikus Európát.


 

*Mészáros Márton: Protestantizmus és medialitás. PhD-értekezés. Szegedi Tudományegyetem, 2010. 16.

*Ld. részletesen Mészáros Márton: Protestantizmus és medialitás. PhD-értekezés. Szegedi Tudományegyetem, 2010. 16–33.

*Vö. Erwin Iserloh: Luthers Thesenanschlag Tatsache oder Legende, Wiesbaden, Franz
Steiner Verlag Gmbh, 1962.

Keresés