Médiatudományi Intézet

RSS

Könyv a felvidéki magyar sajtó történetéről

2017.04.07. 09:04 • Apró István sajtótörténet, kisebbségi magyar sajtó, Szlovákia

Csikmák Imre nevét talán kevesen ismerik az anyaországban és a többi határon túli magyar közösségben, de a Felvidéken neve összeforrt a magyar nyelvű sajtó történetével. A szerző az ötvenes évek óta részese és krónikása az egykori csehszlovákiai magyar sajtórendszernek, mindenkit ismert, aki ezen a téren tevékenykedett és őt is mindenki ismerte évtizedeken át.

Csikmák Imre

Csikmák Imre a komáromi könyvbemutatón. Foto: Hírek.sk.

Az Erről, arról, azokról című sajtótörténeti kötetet a szerző részvételével több városban, így Szencen és Komáromban is bemutatták az elmúlt hetekben.

„Könyvemben azokról írok, akik az ötvenes évektől kezdődően a kilencvenes évekig létrehozták és működtették a csehszlovákiai magyar sajtórendszert. Fontos megörökíteni, honnan indultak és meddig jutottak. Nagydobra verem, mert benne és köztük éltem. Korhű dokumentumokkal bizonyíthatom tetteiket, tetteinket. Dobolhatnak a másik oldalon, amit csak akarnak...“- írja előszavában Csikmák Imre.

A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet Gyurcsó István Alapítvány Könyvek-sorozatának 67. kiadványaként megjelentetett könyv fontos adalék a felvidéki magyar sajtó helyzetéhez, mivel alig jelent meg munka az elmúlt időszakban, amely az újságíró szakmát, az ottani magyar média múltját és helyzetét venné számba. A három részből álló, képgyűjteményt is tartalmazó mű a szerző által összegyűjtött dokumentumok segítségével hitelesen mutatja be a szlovákiai magyarság jogfosztását követő években kiépült sajtórendszert, amikor az újságírók szinte kivétel nélkül részeseivé váltak a nemzetiségi túlélésért vívott küzdelemnek, s pozitív irányba formálták a közvéleményt. A szerző részletesen leírja a sajtómunkások küzdelmeit a mostoha évtizedek alatt, aminek eredményeként egy minden generációt megszólító médiarendszer épült ki. Kezdetben nem csupán a rendszer ellenállását kellett leküzdeni, hanem a képzett sajtómunkások égető hiánya is nagy nehézséget jelentett.

„Létre kellett hoznunk egy nagyobb közösséget, mint amilyenek a magukra maradt szerkesztőségi kollektívák voltak, hogy együtt tudjuk hallatni a hangunkat“ – mesélte Csikmák a Szlovák Újságíró Szövetség Magyar Tagozata 1964. II. 26-i megalakítása okaként, hozzátéve: a tagozat 1969-ig működött. Mivel az egykori tettre kész újságírók többségükben képesítés és idegen nyelvek ismerete nélkül dolgoztak és szükségszerűvé vált a sajtótermékek példányszám- és nívóemelése, mielőbb biztosítani kellett ezen újságírók, valamint nyelvi lektorok magyarországi és hazai képzését, illetve folyamatos utánpótlásukat. „Tagozatunk legfontosabb küldetésének képzésük biztosítását tartotta. 1966-ban 25-en kezdtek el tanulni az általunk szervezett újságíró-iskolában, 1969. június 21-én Budapesten pedig közülük 21-en vehettek át diplomát. Ezenkívül szlovák, német, francia és angol nyelvtanfolyamokat is indítottunk az érdeklődők számára" – idézte a múltat a tagozat hajdani elnöke. „Mindez sajtótermékeink színvonalának emelkedéséhez is vezetett“ – tette hozzá.

A továbbiakban a hazai magyar sajtó egyre kilátástalanabbnak tűnő helyzete is szóba került, amely kapcsán a tapasztalt volt főszerkesztő megjegyezte: nem igazán látja a jelenlegi aggasztó helyzetből kivezető helyes utat. „Egymás után szűnnek meg a magyar nyelvű lapjaink, miközben tudatosítani kell: nem a lapkiadás a nagy művészet, hanem a lapterjesztés. Nem beszélhetünk átgondolt, jól szervezett szlovákiai magyar lap- és könyvterjesztésről.” – mondta a szerző.

Keresés